Földi járművek
2006.07.13. 15:59
FELSZÍNI JÁRMŰVEK
AT-AT
Páncélozott csapatszállító terepjáró lépegető :
- Gyártó: Kuat Drive
- Hossz: 20 m
- Magasság: 15 m
- Tömeg: 76 t
- Hajtómű: 2 db Kuat Drive KD-XX
- Fegyverzet: 2 db SFS-X5 nehéz lézer ágyú; 2 db SFS-X3 sugár ágyú
A Birodalmi Haderők egyik talán legnagyszerűbb fegyverrendszere a hatalmas, páncélozott, csapatszállító lépegető. Stratégiai jelentőségét tekintve a Szárazföldi Erők kötelékében ezek a monstrumok ugyan azt a célt szolgálják, mint a Flottánál a csillagrombolók: a terrort. És nincs még egy szárazföldi gépezet, ami e célnak ilyen jól megfelelne. A köztársasági idők óta pedig a Szövetség arzenáljában sincs semmi, ami csak egy kicsit is hasonlítana ezekhez a járművekhez. A 15 méter magas acélelefántok, mint valami rég letűnt kor ködéből kilépő háborús istenek magasodnak a Galaxis csatamezői fölé.
Az AT-AT -ok megszületését a repulzoros technológiát használó csapatszállítók alkalmazásának határai tették szükségessé. A lépegetők megjelenése előtt a szárazföldi csapatoknak, azok felszerelésének, az utánpótlásnak és az egészségügyi feladatokat ellátó egységek mozgatásának kizárólagos eszközei a repulzoros járművek voltak. Ám ezek alkalmazása néhol korlátokba ütközik. Az olyan különleges földtani körülmények és felszíni hatások, mint a gravitációs mező ingadozása, a véletlenszerűen megjelenő mágneses kitörések és egyéb, előre nem kiszámítható anomáliák lehetetlenné teszik az ilyen meghajtással üzemelő gépek felhasználását. A Szárazföldi Haderőknek pedig egy minden világban, minden körülmények között bevethető szállító járműre volt szüksége. A megoldást egy rég elfeledett technológia újjáélesztése jelentette. Talán kevéssé közismert, hogy a Régi Köztársaság hadserege az egyszemélyes AT-PT terepjáró lövegeknél már alkalmazta a lépegető meghajtást. Ám a Köztársaság dicsőségével együtt ez és sok más akkor alkalmazott technológia is a múlt homályába veszett. A birodalmi mérnökök azonban leporolták múltbeli elődeik terveit és azokat egyesítve a kor legmodernebb technikájával, létrehoztak egy új lépegető rendszert.
A hosszú tervezés eredménye minden várakozást felülmúlt. A Kuat Drive tervezői egy gigantikus, szinte feltartóztathatatlan lépegető erődöt hoztak létre, ami megkérdőjelezhetetlen hadászati erején kívül, azóta hatásos pszichológiai fegyverré is vált. Az AT-AT a szárazföldi csapatok által jelenleg használt nehéztüzérségi fegyverekkel jóformán sebezhetetlen. Ezt a védettséget részben a szerkezeti elemeket borító nehézpáncélzat, részben pedig a rendkívül hatékony ICI-S3-as Shield Side pajzsgenerátor és az ehhez kapcsolódó kétsoros fedést biztosító vetítő fejek adják. A hatalmas test mozgatását a törzs alá épített két, nagyméretű hajtómű teszi lehetővé. A KD-XX jelzésű motorok megosztva kapcsolódnak a két pár láb csípőszervóihoz, akár 60 km/h sebesség elérésére is képessé téve a szerkezetet. A "Hoth rajtaütés" óta a hajtóműrendszert ún. kétkörös, biztonsági rendszerűre módosították. Vagyis az egyik motor üzemképtelenné válása esetén a másik képes átvenni annak szerepét és bár csökkent sebességgel, de mozgásban tartani a járművet. A lépegetők mozgatható fejében alakították ki a parancsnoki kabint. Ez egyben a pilóta és a tüzérek munkahelye is. A lépegetők fedélzeti fegyverzetének gerincét két darab, hatalmas SFS-X5-ös szinkronvezérelt lézer ágyú adja. Ezen kívül még a fej két oldalán elhelyezett, egymástól függetlenül célra tartható, közepes erejű SFS-X3-as sugár ágyú alkotja a fegyverzet részét. A tüzérek munkáját és az ágyúk vezérlését egy új fejlesztésű, 360 fokos látómezőt biztosító holografikus célzó rendszer és egy modern tűzvezető számítógép segíti. A jobbra és balra 90, fel és le 30 fokban elmozdulni képes fejrész széles tűzzóna kialakítását teszi lehetővé. A lépegetők a hatalmas törzsben kialakított raktérben max. 40 teljes fegyverzetű katonát és 5 db robogót képesek szállítani. Az AT-AT-ok példátlan szállítókapacitását mutatja, hogy a raktér negyed óra alatt elvégezhető módosításával abban akár 2 db felderítő AT-ST lépegető is elhelyezhető.
Lépegetők transzportálása a Rogue Squadron képregényben
Napjainkban ezek a hatalmas csapatszállítók alkotják a Birodalom szárazföldi célpontok ellen végrehajtott támadásainak ékét. Bevetésük az első vonalban, a biztosításukat végző repulzoros technika előtt történik. A célterületre telepítésüket gigantikus méretű teherszállító bárkákkal és komphajókkal oldják meg. A lépegetők egyes alkatrészeit nem egy helyen, hanem különböző, az egyes alkatrészekre szakosodott gyárakban állítják elő. Az összeszerelést azonban szigorú minőségi ellenőrzések mellet csak a Kuat Drive hajógyár szerelőüzemeiben végzik. Ez részben a biztonsági, minőségi követelmény kielégítését, részben a gyártási technológia védelmét szolgálja. Ilyen ismert üzemek vannak a Kuat-on, a Caridán és a Belderon rendszerben is. A Szövetségi hírszerzés gyanúja szerint azonban ezek csak amolyan fantom üzemek, a valódi összeszerelést végző gyárak helye egyenlőre még ismeretlen.
Egy AT-AT dokkol az Endoron
AT-ST
Felderítő terepjáró lépegető
- Gyártó: Kuat Drive
- Magasság: 8.6 m
- Tömeg: 32 t
- Hajtómű: 1 db Kuat Drive KD-X2
- Fegyverzet: 2 db SFS-A2 iker sugár vető; 1 db SFS-A1 sugár ágyú;
- 1 db X-A10 gránátvető
A Birodalom szárazföldi csapatai által felderítésre és járőrtevékenység ellátására alkalmazott lépegetők, a kis, fürge, kétlábú AT-ST-k. Elsődleges feladatuk a felderítés és járőrözés, ám ezen kívül határvédelmi szolgálatot is ellátnak, és gyakran adnak biztosítást a harci tevékenységet végrehajtó birodalmi rohamosztagoknak és az AT-AT lépegetőknek is. A kis AT-ST-k inkább gyorsaságukról, semmint nehéz páncélzatukról híresek. A kétlábú lépegető rendszer miatt ugyan labilisabbak, mint nagytermetű rokonaik, ám azoknál jóval gyorsabbak. A csúcssebességük akár a 90 km/h-t is elérheti. Bár a „csak” 8.6 méteres magasságukkal nem oly fenyegetőek, mint az AT-AT-k, ám a gyalogsági csapatok és a kisebb suhanó járművek ellen még így is kellő erőt képviselnek.
A felderítő lépegetők személyzete csupán két főből áll: a pilóta és a fegyveroperátor. A kabinból a páncéllemezek védte, szűk szélvédőkön keresztül csak korlátozott kilátás nyílik, ám a holografikus célzó rendszer 360 fokos látószöget biztosító képessége feleslegessé teszi a panoráma ablakokat. Ezt a rendszert a tervezők a vezérlést biztosító számítógéppel és szoftverével együtt az AT-AT lépegetőktől "kölcsönözték". A fej; egy DSS 7-es mozgáskoordinációs egység és egy szervo rendszer segítségével, a lábak és a meghajtó rendszer állásától függetlenül bármely irányban képes elfordulni, és így tetszőleges célra tüzelni. A lépegető elsődleges fegyverzetét az orrba szerelt két darab SFS-A2-es iker sugár ágyú adja, melynek maximális lőtávolsága 2 km. Ezt kiegészítették még egy SFS-A1 sugár ágyúval és egy X-A10 gránátvetővel is. Az előbbit a fej bal oldalán, az utóbbit pedig a jobb oldalon rögzítve. Ezt a két kiegészítő fegyvert elsősorban a gyalogsági csapatok ellen alkalmazzák, igen eredményesen. A kerítések és a terepen előforduló láthatatlan akadályok áttörésére, a lábakra erős acélkarmokat szereltek.
Az AT-ST lépegetőket egyetlen motor hajtja, típusjelzése: KD-X2. A korszerű giroszkopikus stabilizáló rendszer és a fej valamint a lábak vezérlését ellenőrző mozgáskoordinációs számítógép ellenére ezek a kis járművek sajnos elég labilisak. Addig, amíg a nyílt terepen kiváló eredménnyel alkalmazhatóak, a sűrű aljnövényzettel, avarral borított erdők, az egyeletlen, hepehupás terepek számtalan veszély forrását hordozzák. Ilyen körülmények között gyorsan megnő a sérülés kockázata, a lábak megbicsaklása, összeakadása gyakran a szerkezet összedőlését okozza. A meghajtó rendszer a lépegető másik gyenge pontja. Mivel egy vékony plasztron pajzson kívül szinte nélkülöz minden védelmet, egy pontosan célzott találat könnyen a jármű vesztét okozhatja.
Ezek ellenére az AT-ST mégis az egyik legkiválóbb járőr szerkezet. Megbízhatóságukat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy gyakran egymagukban, minden biztosítás nélkül teljesítenek felderítő küldetéseket. A legnagyobb előnyük azonban az, hogy a szárazföldi csapatok támogatását még olyan terepeken is képesek ellátni, ahol a repulzoros suhanókat már nem lehet használni. Emellett közös bevetéseik alkalmával fontos szerepet játszanak az AT-AT századok biztosításában.
A fülkébe a parancsnoki kabin tetején nyíló ajtón át lehet beszállni. Ez nem valami szerencsés megoldás, ám a gyakorlatban eddig még nem okozott problémát. A személyzet általában a lépegető oldalán elhelyezett kapaszkodók segítségével mászik fel a kabinba, de a katonai bázisokon, külön erre a célra épített platformokat használnak.
A Birodalom Szárazföldi Erőinél többféle AT-ST változat teljesít szolgálatot. A legelterjedtebb azonban az AS ( Assault ) típus. Ez mintegy két méterrel magasabb, mint az alapváltozat Az AT-ST/AS fő fegyverzete egyetlen, nehéz SFS-A9 sugár ágyúból áll. Az AS változaton több módosítást is végrehajtottak. A legfontosabbak talán, hogy a korábbi típusok hibáiból tanulva megerősítették a lábak merevítő szerkezetét, átalakították a gyroszkopikus stabilizáló rendszert és módosították a mozgáskoordinációs számítógépet vezérlő szoftvert.
AT-PT Terepjáró Lépegető Löveg
-
Gyártó: Republic Military Engineering
-
-
-
-
Fegyverzet: 1 db SSW-2 iker sugár ágyú; 1 db 60 mm-es gránátvető
Az AT-PT egy, a Köztársaság Rendfenntartó Erői számára tervezett, kísérleti, egyszemélyes terepjáró lépegető volt. A kétlábú, 3 méter magas gépezet megjelenése nem volt túl fenyegető, ám egymagában kb. egy gyalogsági század tűzerejét képviselte. De bármily jelentős tűzerőt is képviselt a kis lépegető löveg, végül sosem jutott el a hadrendbe állításig, a projectet ugyanis törölték. Ám a lépegető meghajtást alkalmazó harci gépezetek technológiája nem merült a feledés homályába. A Birodalom mérnökei az óriás, csapatszállító lépegető erődök tervezésénél az AT-PT koncepciójának számos elemét felhasználták. Eredetileg úgy tervezték, hogy az AT-PT századok majdan a Köztársaság szárazföldi csapatainak ékét fogják alkotni. Bár a sebessége nem vehette fel a versenyt a repulzoros suhanókkal, kis mérete, a lépegető hajtóműve és jelentékeny tűzereje által mégis fontos szerepet játszhatott volna a szárazföldi hadviselésben. A tervezők szándékát megvalósítva képes volt a fülledt trópusi dzsungelek laza talaján, sekély vízben vagy a hegyvidékek sziklás lankáin is éppoly biztonságosan mozogni, mint a sík terepen. Ezt a képességét elsősorban a lábakat rögzítő szervo rendszer egymástól függetlenül mozdítható, több irányban is elforgatható "comb tő" elemeinek köszönhette. Ezért; bár gyorsaságban nem vetekedhetett velük, olyan lejtőkön és akadályokon is át tudott kelni, amik a repulzoros meghajtást alkalmazó járműveket megtorpanásra késztették. Az AT-PT kísérleti felhasználásban elért sikerei még a szkeptikusok számára is világossá tették a lépegető meghajtás létjogosultságát. Az igazság az, hogy a lépegető tulajdonképpen majdnem minden helyzetben jobban vizsgázott, mint a repulzoros meghajtású gépek. Az egyetlen hátránya csupán a viszonylag alacsony végsebessége volt. (a lépegetők sebességi hátrányát a későbbiekben az AT-ST tervezői sikeresen megoldották) Az AT-PT egyszerű felépítésű, tömzsi szerkezet volt. Tulajdonképpen egy parancsnoki kabinból és az oldalára szerelt két lábból állt. A comb tő elemek nagy sebességű haladásnál a kabint automatikusan magasabb pozícióba emelték, így a pilóta és a felderítő lokátor látótere is megnőtt, ami megkönnyítette az ellenséges csapatok és az akadályok észlelését. Viszont, ha épp arra volt szükség, akkor a kabint akár a térdizületek szintje alá is le lehetett engedni. Ez a pozíció persze csak jóval kisebb sebesség elérését tette lehetővé, de sok esetben megkönnyítette a lépegető továbbhaladását. Az AT-PT csúcssebessége nyílt terepen mindössze 60 km/h volt, de a tervezők célja nem is a sebességi rekordok megdöntése volt. Egy olyan kisméretű, felfegyverzett terepjáró gépet akartak létrehozni, ami a legváltozatosabb harctéri viszonyok között is képes végrehajtani harci feladatát. És ez sikerült is.
Az erősen páncélozott kabin csupán a pilótának adott helyet, de végszükség esetén még egy plusz személy is elfért benne. Ha a szűk, kis oldalajtón keresztül a pilóta egyszer beszállt a kabinba, attól kezdve a gyalogsági fegyverek által tulajdonképpen sérthetetlen volt. A navigációs feladatokat és a fedélzeti fegyverek vezérlését egy egyszerű E-Slide G11 jelzésű központi számítógép látta el. Bár nem a legkorszerűbb technológiát képviselte, a G11-es computer mégis megbízható párost alkotott a törzsbe integrált, gömbcellás, pásztázó rendszerű lokátorral. A lépegetőt ezenkívül még egy korszerű kommunikációs egységgel is felszerelték. Ennek különösen, a nagy precizitást igénylő, összehangolt harci feladatoknál lett volna kiemelt jelentősége. A működéshez szükséges energiát biztosító reaktort és a két kisméretű, közös tengelyre szinkronizált hajtóművet szintén a páncélozott törzsbe helyezték. Az AT-PT fegyverzete egy, az orrba épített, forgatható, iker SSW-2-es sugárágyúból és egy fixen rögzített 60 mm-es torziós gránátvetőből állt.
A Köztársaság úgy tervezte, hogy a gyalogsági csapatok egy részét AT-PT-kel fogja felváltani. Ezzel jelentős összegeket takaríthattak volna meg, ugyanis egyetlen lépegető tűzerejét képviselő gépesített gyalogsági egység rendszerbe állításának költségéből több AT-PT hadrendben tartását is megoldhatták volna. Ám mindez csak terv maradt. Máig nem derült rá fény, hogy miért, de a lépegetők rendszerbe állítását az utolsó pillanatban lefújták. A Köztársasági kormány a legyártott néhány példányt nagy sietve a Katana flotta hajóira telepítette és amikor ezek eltűntek a semmibe, a lépegető lövegek is velük vesztek.
TIE tank
Kivétel a többiektől, hiszen nem űrhajó, hanem egy tank. TIE-crawler-nek is nevezik. A TIE vadász pilótafülkéjét használták fel.
ARATECH 74-Z KATONAI SPEEDER BIKE - birodalmi gyorsfelderítő, és járműve
Hosszúság: 3 méter Csúcs sebesség: 500 km/h Személyzet: 1 pilóta, 1 utas és 300 kilogramm teher Fegyverzet: 1 könnyű ágyú Védelem: könnyű páncél lemezek
Dögös, áramvonalas szerkó, a stukker és a komlink feltöltve, indulhat a szolgálat!
Amikor a második halálcsillagot el kezdték építeni az Endor bolygó felett, birodalmi járőrözők óvták azt a pajzsgenerátort, ami az új állomás elkészűltéig védelmet biztosított a legnagyobb birodalmi építmény számára.
A felderítő "bringások" gyors járőr tevékenységet tudtak ellátni, mivel a felügyeletükre bízott területet néhány perc alatt bejárhatták. általában 5 fős csapatokban (4 katona és 1 őrmester) portyáztak az Endor erdeiben, így ha valamelyik felderítőt baj érte, társa jelentést tudott tenni a támaszpontra. Fenttartásuk olcsó.
Járművük kűlönleges anti-gravitációs berendezéssel volt ellátva, így minimális energiafelhasználás mellett is nagy sebességet lehetett elérni velük.
Egyéb felszerelés:
- Helyi zavaróadó, néhány száz méter hatósugárral.
- Közepes teljesítményű lézerágyú (a járműtest alatt) járművek, illetve behatoló személyek elpusztítására.
- Komlink.
- A "lebegő" motor fontos tartozéka, egy a nyereg mögött tárolt vízmentes hálózsák, mely a rajtól leszakadt, vagy távoli ponton szolgálatot teljesítő felderítő részére nyújt menedéket a hűvös endori éjszakában.
Jó lenne tudni a fa alatt megbúvó Ewok-ról
|