|
Légi fogatok (podrace)
2006.07.14. 08:15
Hirtelen halál (a Külső Perem fogatversenyei)
…a halál minden kanyar mögött ott áll.
Figyel és türelmesen vár.
Ne legyenek illúzióid; semmit sem tehetsz.
Mert egy nap, majd pont rád.
Isla M'daar veterán bajnok bölcselete egy fiatal pilótához
A dübörgő turbinák robaja, a sivító repulzorok keltette légörvények, a sziklába csapódó gondolák robbanása, a szétfröccsenő acél visításába kevert csontok roppanása, az őrjöngő tömeg üvöltése, a szervizgépek csattogása, a por, a füst, a vér, az égett olaj, az üzemanyagok, az izzadt, mocskos overallok szaga… Halál vagy dicsőség.
A Külső Perem kegyetlen fogatversenyeinek világa generációk óta sok százezreket csábít az arénák és versenypályák köré. Sokan próbálkoztak már, hogy a nagy gonddal megépített, spéci versenygépükkel dicsőséget szerezzenek a több száz öngyilkos pálya valamelyikén, ám a vakmerő pilóták jutalmát többnyire learatja a halál. Jobb esetben a testüket vagy az abból megmarad darabokat még megtalálják, ám a szerencsétlenek többségéből nem marad semmi sem. Az utánuk jövő turbinák szele még az emlékük is elsöpri. Ám vannak néhányan akik hihetetlen reflexeikkel, iszonyú erős és gyors hajtóműveikkel és gátlástalan módszereikkel hónapról-hónapra dicsőséget, tiszteletet és rengeteg pénzt szereznek. Sokak szerint Ők a kiválasztottak. És talán tényleg, ez a néhány versenyző valóban kiválasztott, a sors, a pénz, a hatalmasságok kegyeltje. Ők a bajnokok.
A viadalok igazi nyertesei azonban nem ők. A fogatversenyek dübörgő cirkusza mögött ugyanis sátáni erők működnek. A versenypályák felett kötött fogadások mögött sötét üzletek zajlanak. Hatalmas összegek, titkos gyártási technológiák, alkatrészek, jogdíjak és pilóták cserélnek gazdát. A cirkusz valódi urai ugyanis nem a huttok. Bár a versenyek felügyelete és szervezése, a fogadások lebonyolítása az Ő hájas kezükben van, azonban az arénák tulajdonjoga, a bajnokok licensze és a szervezés mögött rejlő anyagi erőforrások felett nem Ők rendelkeznek. Mindez a hatalom, a valódi erő, hatalmas pénzügyi konszernek, nagy hajógyárak és sötét hatalmak kezében van. A versenyek valójában a piacvezető hajó és hajtóműgyárak, a nagy üzem- és kenőanyaggyártó multik és az azokat pénzelő, működtető hatalmak versengése. A fogatversenyek; a cirkuszon, a szórakozatáson, a viadalon túl az új alkatrészek, a sorozatgyártás előtt álló meghajtórendszerek és üzemanyag keverékek tesztelésének legjobb lehetőségei. A számtalan világ legváltozatosabb körülményei között rendezett viadalok széleskörű tapasztalatot jelentenek a további fejlesztések számára. Hisz az Ando Prime hó borította hegyeitől kezdve Barronda párás erdein át a Tatooine forró homokjáig minden éghajlatban rendeznek fogatversenyeket. A kiválasztottak; bár ezt minden érintett tagadja, e-nagyvállalatok által futatott és támogatott gyári versenyzők. Az olyan bajnokok mind Shebulba, Neva Kee és Teemtoo Paigles így nem csak a gátlástalan természetüknek és villámgyors reflexeiknek köszönhetik győzelmeiket, hanem bizony a velük tesztelt gyári hajtóműveknek és speciális alkatrészeknek is.
De nem mindig volt ez így. Sok-sok évvel ezelőtt az unatkozó földművesek jó szórakozást eszeltek ki. Az aratás után felszabaduló nagytestű, igás állataikat masszív, kis szekerek elé fogták és így versengtek egymással. Kezdetben a frissen aratott szántókat használva pályaként, majd később; a legjobbak, direkt erre a célra kialakított arénákban küzdhettek meg a győzelemért. Egy nap aztán egy fiatal hadmérnök, bizonyos Phoepos gondolt egy nagyot és az igás állatok helyére kiszuperált sugárhajtóműveket fogatott. A szekeret antigarv. gondolával helyettesítette, majd az egész rendszert vezérlőkábelekkel kapcsolta össze. Phoebos akkor még csak nem is sejthette, hogy az első légifogat megalkotásával egy őrült cirkusz magját vetette el. Mert a mag bizony termékeny földbe hullt és egymás után épültek a sugárhajtóműves gondolák. Hamarosan egy új versenysport született. Abban az időben a győzelem valóban csak a versenyzők reflexein és kötél idegein múlt. Akkoriban még a Külső Perem csak néhány világában rendeztek fogatversenyeket. Fogadások persze már akkor is voltak, ám csak kis tételben osztottak. Az üzlet, a multik pénze, a modern csúcstechnológiák azonban a kezdeti időkben még nem fertőzték meg a száguldó cirkusz világát. A gépeket a versenyzők maguk készítették fel a viadalra, csak egy-két szerelőt foglalkozatva, nem állt mögöttük egyetlen technikai nagyhatalom sem. A versenyek világa, az izgalom, a száguldás, a technológiai fejlődéssel egyre növekvő sebesség azonban egyre több nézőt csábított. A kis, poros házi versengések gyorsan kinőtték magukat és rövidesen sok ezrek által látogatott, több tíz fordulós viadallá fejlődtek. Körülbelül ekkor jelentek meg az első multik képviselői is a lelátókon. Egyből felismerték a versenyekben rejlő nagyszerű lehetőséget. És innét kezdve már nem volt megállás. A fogatversenyzésbe hatalmas összegek vándoroltak. Iszonyatos méretű arénák és hatalmas versenypályák épültek a Külső Perem sok-sok világán és az üzlet beindult. Mára a Galaxis lakott részeinek egyik leglátogatottabb eseményei ezek az őrült, sokak szerint öngyilkos, brutális ám kétség kívül rendkívül látványos és izgalmas versenyek lettek.
Sebulba légifogata
- Hajtómű: Collor Pondrat Plug-F Mammoth; Split-X léghűtő
- Repulzor: Ubrikkian R27
- Max. sebesség: 829 kmlh
- Max. emelkedési magasság: 85 m
 A Külső Perem fogatversenyeinek egyik leglátványosabb résztvevője Sebulba, a malastarei dug légifogata. Sebulba napjaink egyik legsikeresebb versenyzője. Győzelmeit a hatalmas és erős hajtóművein túl, kiváló reflexeinek és gátlástalan, kegyetlen természetének köszönheti. Az extrém gravitációs mezővel rendelkező Malastare bennszülött lakói az evolúció során nagy testi erőre és kiváló reflexekre tettek szert. A csodált koordinációs képességeik kifejlődése a fákon való helyváltoztatás alapvető követelménye volt. A dugok tisztában vannak képességeikkel és szent meggyőződésük, hogy az életben maradáson túl a Természet fogatversenyzésre teremtette őket. Ebben talán van is valami, hisz a Nagy Bajnokságban a dug pilóták jó eredménnyel szerepelnek, de Sebulba köztük is a legkiválóbbá lett.
Versenyzői karrierjét egy egyszerű, légköri repülőből kiselejtezett közepes méretű Zoom C8-as sugárhajtóművel vontatott gondolával kezdte, amit saját maga alakított át verseny fogattá. A házi tuning és természet adta képességei azonban már az első versenyeken sikert hoztak számára. Versenyzői pályafutásának első évében elnyerte a meghívásos, Mon Gazza-i Amatőr Bajnokság trófeáját. És ez csak a kezdet volt. Sebulba csillaga gyorsan emelkedett és az új tehetség hírét szájról-szájra adták. Kisvártatva egyik nagy hajtóműgyártó, a Collor Pondrat is felfigyelt rá. A randevú eredményeként aztán egy mindkét fél számára előnyös üzlet köttetett. Sebulba azóta a CP Plug-F Mammoth kísérleti hajtómű rendszerét használja. Titkos gyári pilótaként gyorsan fejébe szállt a dicsőség és a hetvenkedő dugnak bizony nehezére esik a hallgatás. Ám a szerződés titoktartási feltételei egyértelműek és roppant szigorúak. Akárcsak a Mammoth hajtóművek. Aki már látta Sebulba versenygépét többé nem felejti. A 8,3 m hosszú szerkezet nagyon impozáns. A hatalmas motorok jellegzetes formáját és levegő ellátását nagyméretű Split-X beömlők biztosítják. A 829 kmlh csúcssebességet részben ennek, részben a hatalmas utánégető térrel kombinált fúvókáknak köszönheti. A CP hajtóművének forradalmi újdonságát azonban mégsem ez, hanem az iszonyatosan hatékony sűrítést biztosító kompresszor sor adja. Ez az új rendszerű légsűrítő és az üzemanyagként használt runiummal dúsított ionizállt trádium teszi a Plug-F Mammothot minden idők egyik legnagyobb tolóerőt biztosító légköri sugárhajtóműjévé. A manőverezést biztosító X55-ös generátorokat, az irányító rudazatot és a vezérlőkábeleket; hogy a brutális hajtóművek kormányzását lehetővé tegyék, szintén nagy gonddal tervezték. Érdemes még megemlíteni az Ubrikkian R27-es repulzor motorját, ami az emelőerőt adja. A két motor összetartását egy vaskos energiakapocs biztosítja. Csak pletyka, de azt beszélik, hogy a Mammoth hajtóművek a jövőben egy hatalmas, új fejlesztésű légköri bombázót emelnek majd a magasba.
Sebulba azonban nem csak kiváló reflexeiről, hanem durva és gátlástalan természetéről is ismert. A versenypályán kíméletlen és persze teljesen szabálytalan módszerekkel keseríti meg ellenfelei sorsát. A hajtóművek rejtett fegyvereket tartalmaznak. Újabban hatalmas lángszórókat használ, hogy vetélytársait harcképtelenné tegye. Ám ez csak egy abból az arzenálból, amivel Sebulba repül. A gondolába rejtett mini katapultokból kiröppenő lövedékek már sok turbinát robbantottak apró darabokra. A hatalmas hajtóművek megerősített vázszerkezete pedig az elsöprő erejű ütközések során biztosítja a meghajtórendszer védelmét. A malastarei dug a Collor Pondrat legjobb versenyzője. A Mos Espai Boonta Esti fogatverseny óta azonban a „szponzorok" megszigorították Sebulba szerződését.
Gasgano légifogata
- Hajtómű: Ord Pedrovia SS-44
- Hajtómű hossza: 6,47 m
- Repulzor: Sorosub DC2
- Max. sebesség: 820 kmlh
- Max. emelkedési magasság: 90 m
 Három évvel ezelőtt egy különös idegen érkezett Mos Espa-ba. Bár a poros kikötőváros lakói már megszokták a furcsa szerzetek látványát, kezdetben ez a fickó mégis állandó feltűnést keltett bármerre is járt. A hatlábú lény leginkább egy hatalmas, groteszk, zöld pókra hasonlított és hihetetlen gyorsan mozgott. Ám bármilyen furcsa szerzet is volt Gasgano, ettől Mos Espaban még nem állt meg az élet. A második évszak hatalmas homokviharaival a pedroviai idegen varázsa is elszállt. Gasgano a Külső Perem belső gyűrűjének egy festői szépségű világáról, a Pedrovia II-ről származik. Az egész bolygó felszínét égbetörő, gránitcsipkés csúcsokkal és ködbe burkolódzó mély völgyekkel tarkított hatalmas hegyvonulatok szelik át. A völgyek párás mélyén és a hegyoldalakon gigászi tűlevelű erdők burjánzanak. Az idilli szépség mögött azonban kegyetlen, kíméletlen világ rejtőzik. A gyilkos ágzuzmóktól hemzsegő fák alatt, vérszomjas ragadozók portyáznak. A berallok, bár intelligenciájuk kiemelte őket az állatvilágból mégis állandó rettegésben élnek. A hatalmas hegyek gyomrába vájt, több ezer méter hosszú, szövevényes járatokkal átszőtt barlangvárosaikban ugyan nem kell tartaniuk az ágzuzmók mérges tüskéitől, ám az álcázott alagutakba éjszakánként betörő vadállatok gyakran iszonyú vérengzéseket rendeznek. Ilyenkor csak a gyorsaságuk mentheti meg a védtelen barlanglakókat. Egy ilyen támadás után Gasgano úgy döntött, hogy elhagyja szeretett szülőbolygóját és új életet kezd.
 Fél évvel azután, hogy rozzant bárkáján megérkezett a Tatooine forró világába, azonban egy minden eddiginél nagyobb veszedelem árnyéka vetődött rá. Történt, hogy az élet sűrűjében sodródó fiatal berall egy mámoros éjszakán, egy Mos Espai csehóban gyanús kinézetű kártyapartnert talált. A parti sokáig tartott és Gasgano mindenét elvesztette. És mintha ez még nem lenne elég, mint kiderült felhalmozott adóssága bizony Gardulla a hutt kincstárának hiányát gyarapította. A következő éjszaka közepén rátörő fejvadászok roppant durvák voltak, ám Gasgano sorsa mégis pozitív fordulatot vett. A fogatversenyek és fogadások megszállottja Gardulla, ugyanis már rég szemet vetett a furcsa idegenre és most az életéért cserébe jó üzletet ajánlott fel neki. Így történt, hogy Gasgano Gardulla rabszolgája és saját fogatversenyzője lett. A huszonnégy ujjú azonban nem bánja a szolgaságot. Nagyon élvezi a száguldást és a kapzsi hutt kincstárát az utóbbi két évben már sok ezer kredittel gyarapította.
Gasgano versenygépének szívét tulajdonképpen saját, rozzant bárkájának hajtóművei adják. Az űrhajóból kiszerelt OP SS-44-es hajtóművek átalakításának anyagi hátterét Gardulla biztosította. A hutt technikusai jó munkát végeztek. A több hetes átalakítás eredményeképp végül egy masszív, erős és gyors légköri versenyhajtómű született. Az SS-44-es motorok hatalmas, dupla áramlásleválasztó síkokat kaptak, amik a versenysebességnél fellépő káros hatású örvénylések megakadályozása mellett az oldalkormányok testét is adják. E kormányok kialakítását annyira jól eltalálták, hogy Gasgano gépe a versenypályák egyik legjobban manőverezhető szerkezete lett. Ám amilyen jól kormányozhatóak az Ord Pedrovia motorok, annyira rosszul fékezhetőek. A hajtóművek negatív vektorú fúvókáinak teljesítményét egyszerűen nem sikerült a tolóerőnek megfelelően kialakítani. De ez csak az egyik probléma. Normál esetben a fékerő 40%-át adó féklapok hidraulikus munkahengerei, 500 km/h sebesség felett egyszerűen képetlenek nyitni a fékeket. Ahhoz, hogy működésbe lépjenek a fogatnak e sebesség alá kellene lassulnia, viszont a fékfúvókák csak ritkán képesek a teljes sebességgel robogó szerkezetet ennyire visszafogni. A fékezési problémák megoldására a manőverezésen kívül a tolóerő nagyságának precíz és gyors változtatása lehet a legjobb módszer. Az SS-44-es fúvókák sugárállító kúpjai pont ezt a célt szolgálják. A pilóta a kiáramló gázsugár keresztmetszetének változtatásával tudja a tolóerőt és ezzel párhuzamosan a fogat sebességét is szabályozni. A fékproblémákon kívül az átalakított hajtóműveknek van egy másik gyengéjük is. A hatalmas áramlásleválasztó síkok annyira jól működnek, hogy bizonyos helyzetekben megakadályozzák a léghűtéses motor levegőellátását. Emiatt a hajtóművek gyakran túlmelegednek. Egy alkalommal a hőmérséklet annyira kritikus szintet ért el, hogy néhány; a motortestbe integrált vezérlőkábel egyszerűen leolvadt. Gasgano szerelői a motorok túlmelegedésének megakadályozását most egy új kétáramú hűtőrendszerrel próbálják megoldani. Ám, hogy ez elfogadható eredményt adjon, még sokat kell dolgozniuk. A hajtóművek összetartását biztosító SSB rendszerű sugárkapocs energiájának változatásával azok távolságát bizonyos határok közt szabályozni lehet. Ez tovább javítja a már amúgy is kiváló manőverezhetőséget. A gondola az egyik legmodernebb navigációs és vezérlőrendszerrel, valamint a lebegést biztosító legjobb DC sorozatú Sorosub repulzor motorokkal lett felszerelve. Ez bizony jó sokba került a kapzsi huttnak, ám a befektetése gyorsan megtérült. Gasgano kiváló versenyző. Huszonnégy ujjával nem jelent problémát számára, hogy egyszerre akár több műszert is kezeljen. Erre bizony szüksége is van, mert a hajtóművek még gyakran küldenek megoldásra váró, bosszantó hibaüzeneteket. De a fiatal berallnak ez mégsem szegi kedvét. Biztosan tudja, hogy egy napon az Ő Ord Pedroviai fogatja a Bajnokság leggyorsabb szerkezete lesz.
Gasgano zászlója
A Nagy Bajnokságban induló pilóták többségét a kalandvágy, a sebesség, a száguldás mámora, az áhított győzelem, a dicsőség ígérete sarkallja futamról-futamra. Vannak azonban kivételek. A hosszú pofájú Dud Bolt egy ilyen figura. Ezt az agresszív, zömök, ceruti fickót csak egy dolog érdekli: a pénz. A sok pénz, amiért bármit megtenne. Eddig két rendszerben tűztek ki vérdíjat a fejére, másik háromban pedig halálra ítélték. Hogy miért? Erőszak, kalózkodás, fegyveres rablás, hogy csak néhányat említsünk. A többi nem érdekes. Úgy, mint lopás, csalás, zsarolás, szerencsejáték… A legtöbb rendszerben ezért nem jár halálbüntetés. A Cocoon-gyűrű azonban nem ilyen rendszer. A belső aszteroidák szerencsebarlangjaiban a tisztességtelen játékos büntetése: halál. Ezt Dud Bolt nem tudta. Játszott, csalt és lebukott. Majdnem ott is hagyta mind a húsz fogát. De csak majdnem. Mert a csizmája szárába rejtett rövid penge ezúttal sem hagyta cserben. Bár csak egy hajszálon múlt. A Cocoon incidens óta fél év telt el. Dud visszavonult. Fegyveres rablás, lopás, csalás, már nem játszanak. Mert Dud Bolt most másban utazik. Légifogatnak hívják. De mozdulatait nem a győzelem ígérete, hanem a pusztítás, a rombolás démonai vezetik. Egy őrült ámokfutás minden alkalom, amikor rajthoz áll. Minden erejével azon dolgozik, hogy ellenfeleit lesöpörje a pályáról. Mert őt most ezért fizetik. Sebulba ugyanis semmit sem bíz a véletlenre. A gátlástalan dug nem kispályázik. Száguldó merénylőket bérel, hogy győzelmi esélyeit javítsa. Rájött, hogy a lángszórók plazmasugarai és a katapultok lövedékei a legnagyobb igyekezete ellenére is néha célt tévesztenek. Egy 760 km/h sebességgel száguldó, 15 tonnás, irányított lövedék azonban jó eséllyel találhat célba, egy-egy alkalommal akár többszőr is.
Nem mondhatni, hogy a Vulptereen RS 557-es hajtóművek a Bajnokság leggyorsabb szerkezetei lennének, ám egészen biztos, hogy az egyik legstrapabíróbbak. Az eredeti RS 557-es verseny motorok átalakítását Sebulba és a Collor Pondrat versenyigazgatója személyesen felügyelte. Első lépésként a hajtóművek szerkezeti elemeit összetartó dúracélból épült merevítő bordákat cserélték ki. Bár az új fejlesztésű, különlegesen erős kerámiaötvözetből készült bordázat valamivel nehezebb lett, mint a régi, viszont szilárdsági tényezője annak sokszorosa. A dúracél szerkezet nem bírná ki a pusztító erejű ütközéseket. Bár a súlytöbblet kismértékben rontotta a gyári hajtóművek rendkívül kedvező tömeg-tolóerő arányát, ám a Vulptereen turbinák akkora tolóerő tartalékkal rendelkeztek, hogy az átépítés során azok kialakítását a súlynövekedés ellenére sem módosították. A kétáramú, sugárventillációs rendszer már sokszor bizonyította létjogosultságát. A tolóerő növelésére a mérnökök itt egy másik utat választottak. Az eredeti, közepes méretű utánégető teret tartalmazó fúvókákat nagyméretű, CC7-es blokkokra cserélték. Bár a fogat légellenállási tényezőjét és ezzel együtt annak gyorsulását ez a változtatás rontotta, viszont az átalakítás eredményeképp a tolóerő mintegy 40%-al növekedett. Ezek a blokk-rendszerű kiömlők, a fogatversenyzés indukálta, felgyorsult technológiai fejlesztések egyik legszebb példái. Forradalmi újdonságukat a módosított reakciótér adja. Az új égéstérben az üzemanyag tulajdonképpen tökéletesen, veszteség nélkül ég el. Eddig, a hagyományos, átfúvatásos rendszerű utánégetős fúvókák esetében ez elképzelhetetlen volt. A nagyméretű, masszív kiömlők emellett jó lehetőséget adtak az áttervezett féklapok elhelyezésére. A féklapokat eredetileg a hajtóművek orr részében, a beömlőnyílások felső részén alakították ki, ám az RS 577-es motorok ezen részét Dud Bolt a saját ízlése szerint módosíttatta. A beömlőnyílásokra nagyméretű karmokat rögzítettek, amik ugyanabból a különlegesen erős kerámia ötvözetből készültek, amiből a hajtóművek merevítő rendszerét is készítették. Ezek a szilárd és erős pengék képesek simán átvágni bármelyik légifogat vezérlőkábelét, de az acélból készült turbinákon is úgy mennek át, mint kés a vajon. A szívócsövek keresztmetszetének kényszerű csökkenésével járó átalakítás ugyan jelentősen rontja a turbinák levegőellátását, ám a cél érdekében ez a módosítás elkerülhetetlen volt. Az erős és agresszív kinézetű hajtóműveket irányító gondola megépítésénél is szigorúan a célszerűségre törekedve, roppant körültekintően jártak el. A szilárdsági követelményeket kielégítve, a pilótafülke vázrendszerét is a már jól ismert kerámiaötvözetből készítették. A fejlesztők a kerámia vázra illeszkedő sárkányelemek áramvonalas kialakításával igyekeztek kompenzálni a CC7-es fúvókák által növelt homlokfelület eredményeképpen kialakuló káros örvényléseket. A kabinbelső kialakításánál a fő szempont a súlycsökkentés volt. Ezért az szinte nélkülöz minden kényelmi berendezést. A vezérlő- és navigációs rendszereket valamint az integrált szerviz egységeket a Collor Pondrat, a Sebulbát futtató multi vállalat szállította. Az emelőerőt adó Ubrikkian R22-es repulzorok a kor egyik legmodernebb antigravitációs berendezései.
Dud Bolt egy megszállott, rendkívül agresszív, eszelős figura. Egy 760-al száguldó, 15 tonnás kerámiapengén lovagolva meg egyszerűen életveszélyes. Alig akadt még légifogat, ami épségben megúszta volna a vele való találkozást. Ám vannak kivételek. A Boonta Esti Nagyverseny harmadik körében Ark "Bunkós" Roose-ban végre "emberére" talált. A Vulptereen hajtóművek pengéi a második ütközést már nem bírták. A beömlőkre rögzített karmok egyike levált és röptében átvágta a saját vezérlőkábelét. A szabadjára eresztett turbinákat a sugárkapocs önmagában képtelen volt összetartani. Bár a homokba fúródó fogatot elemésztő tűzgolyót még a fő tribünön ülők is jól láthatták, Dud élve megúszta az ütközést. Életben maradt, azonban a következő egy hónap futamait még kénytelen lesz kihagyni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
