Önvezérlő pókdroid

• Magasság: 8-12 m
• Fegyverzet: 1 db önvezérlő lézerágyú; a második rögzítési ponton variálható fegyverzet ( sugártükrös és hagyományos lézerágyúk, irányított és nem irányított rakétafegyverek )

A Kereskedőtestület uralma Galaxis szerte több ezer külszíni valamint mélyfeltárású szén-, érc- és fémbányára, hatalmas légköri, szárazföldi, víz alatti gáz- és olajmezőkre valamint az ezekre épülő nyersanyag feldolgozó és finomító üzemekre terjed ki. Az értékes lelőhelyeket bérlő és üzemeltető társaságok érthető módon nehezen tűrik a Testület zsarnoki igáját. A borsos bérleti és tagsági díjak, a fojtogató adóterhek akkora költséget jelentenek ezeknek a vállalatoknak, hogy működésük és túlélésük már-már szinte lehetetlen. Egyetlen esélyük, ha megpróbálnak kibújni kötelezettségeik alól, és ameddig csak lehet késleltetni vagy teljesen elodázni a befizetéseket. Egyesek néha végső elkeseredésükben odáig merészkednek, hogy fellázadnak és szembeszállnak kapzsi elnyomóikkal. ám ezek a felkelések rövid életűek. A Kereskedőtestület eddig még minden esetben kíméletlenül leszámolt a lázadókkal. A rebellisek hadát Shu Mai hatalmas, önvezérlő pókdroidjainak hordája zúzza porrá.

Bár ezeket a 12 méter magas acélszörnyeket eredetileg szárazföldi és légi járművek elleni harcra tervezték, félelmetes tűzerejük a gyalogsági csapatokkal szemben is remekül hasznosítható. Míg a törpe pókdroidok elsődleges feladata a kutatás és felderítés, nagyobbacska testvéreik létrehozásának egyetlen célja maga a pusztítás volt. Az önvezérlő pókdroidok már megjelenésükkel is félelmet keltenek ellenségeik körében. Hatalmas méretük részben a pszichológiai terrort, részben pedig duplikált harcászati bevethetőségüket szolgálja. A négy, vaskos, oszlopszerű lábon mozgó harci droid normál magassága mintegy 8 méter. Ebben a helyzetben a gömbtest a lábszártagok szintje alá süllyed és a fedélzeti fegyverek lefelé, a felszínen mozgó járművek vagy a gyalogsági csapatok ellen irányíthatóak. Másik esetben a gömbcsuklókon mozgó, hidraulikus támaszelemek kiemelik a testet a lábtagok magassága fölé. A pókdroid fegyverei ilyenkor elsősorban az alacsony és közepes magasságban közeledő légi célok ellen irányulnak. Ez a kétféle felhasználási lehetőség szükségtelenné tette, hogy a Testület droid hadseregében más egyéb támadó fegyvereket is szolgálatba állítsanak. Ez egyfelől roppant költségkímélő megoldás, másrészt egyszerűbbé teszi a bevetések megtervezését és a harcba induló technikák működésének összehangolását. A droid; nagy méretéből adódó, tetemes önsúlyának csökkentése miatt a nyolc méteres lábszártagokat nem fémből, hanem egy speciális, nagy szilárdságú műanyagból készítették. A mozgás és könnyed manőverezés további elősegítése érdekében a széles, lapos talpak fölött, mind a négy lábban antigravitációs emelőket építettek. Ezekre még a könnyített járótagok alkalmazása mellett is szükség volt, hiszen a robot gömb alakú, páncélozott testmagjának súlya szintén jelentős. A gravitációs emelők és a könnyű lábtagok kombinálása végül olyan jól sikerült, hogy ezek a harci monstrumok méretüket meghazudtoló sebesség elérésére lettek képesek szinte bármilyen talajviszonyokkal rendelkező csatamezőn. Az önvezérlő pókdroidok egyetlen hibája, hogy túl hangosak. A támaszelemeket mozgató szervómotorok baljós nyikorgása már messziről elárulja közeledtüket.

A Kereskedőtestület harci droidjait tervezőik minden, a sikeres felderítéshez és pontos tűzvezetéshez szükséges szenzorral ellátták. Az egyik legfontosabb ilyen műszer, a gömbtest tetején elhelyezett infravörös fotoreceptor. Bár ez az elektronikus látószerv sokkal kisebb méretű, mint a törpe pókdroidok hasonló rendeltetésű érzékelője, mégis kellő mennyiségű és kielégítően pontos harctéri információval látja el gazdáját. A nagy felbontású fotoreceptor elsődleges feladata a cél- és tereptárgyak érzékelése, valamint a robot mozgásvezérlő számítógépének kiszolgálása. A másodlagos fedélzeti fegyverek tűzvezetését a besugárzásvevő antenna, a lézeres távolságmérő, a célmegjelölő és egy különleges lokátorgyűrű segíti. A gömbtesten belül, annak egyenlítőjén elhelyezett 3,8 m sugarú, 3D-s rádiólokátor összetett feladatot lát el. Egyfelől a fotoreceptorral együttműködve segíti a robot navigációját, másrészt az opcióként függeszthető irányított rakétafegyverek tűzvezetési feladatait látja el. Az önvezérlő pókdroidok agyközpontja teljesen megegyezik törpe rokonaik vezérlőrendszerével. A programprioritásos, központi-vezérlés független rendszerek sokkal megbízhatóbbak, mint a távirányításos harci egységek, ezért a tervezők jelen esetben is megmaradtak ennél a már jól bevált megoldásnál.

Ám legyenek bármilyen korszerű szenzorok és műszerek is ezeknek a harci monstrumoknak a fedélzetén, mind csak azért került oda, hogy a támadó fegyverzet igényeit kiszolgálja. A hatalmas pókdroidok legfontosabb fedélzeti fegyvere egy a testmag alján, forgatható toronyba rögzített önvezérlő lézerágyú. Az ilyen automata, intelligens sugárfegyverek fejlesztése még csak a közelmúltban kezdődött. Annyit kell tudni róluk, hogy rendkívül pontos, érzékeny és drága fegyverek. A parallax jelfogó antenna által irányított nehéz lézerágyú működéséhez nincs szükség közvetett vezérlésre. A célkövetést és tűzvezetést a fegyverzet szerves részét alkotó tányérantenna és az ágyúba integrált apró logikai számítógép végzi. Míg a hagyományos közvetett szenzor vezérlésű fegyverek "gondolkodási ideje" viszonylag hosszú, addig az ilyen tűzvezérlési megoldás roppant gyors és pontos. Az automata lézerágyú tűzereje, a testmag helyzetétől függetlenül légi és földi célpontok ellen is irányítható. A közvetlen tűzvezetés azonban roppant érzékeny és sérülékeny megoldás. Mivel törpe rokonaikhoz hasonlóan ezek a pókdroidok sem rendelkeznek sugárpajzzsal; az így védtelen, nagyméretű, jó célfelületet biztosító, parallax tányérantenna sérülésének kockázata rendkívül magas. A sérült jelfogó tányér pedig pontatlanná teheti vagy akár teljesen meg is béníthatja az ágyú működését. De ezeknek a fegyverrendszereknek van egy másik gyenge pontjuk is. Egyes aktív ECM (radarzavaró) eszközök akadályozhatják vagy akár teljesen blokkolhatják is a jelfeldolgozó egység működését. Ennek kivédésére a lábszártagok csúcsába un. rádió-árnyéktér generátorokat szereltek, melyek egy a pajzsgenerátorokhoz hasonló láthatatlan mezőt hoznak létre a robot körül. Ez az árnyéktér ugyan nem véd a sugárfegyverek tüze ellen, ám az automata lézerágyú vezérlőradarjának hullámhosszán sugárzó, nagy teljesítményű zajkeltők káros hatását megszünteti.

A pókdroid testmagjának tetején található a másodlagos fegyverzet rögzítési pontja. Ide a küldetés során végrehajtandó feladatoknak legjobban megfelelő fegyverzet szerelhető. A hagyományos sugárfegyverektől a sugártükrös lézerágyúkon keresztül a különböző irányított és nem irányított rakétafegyverekig igen széles a skála. Ahhoz hogy, ezek a robotok is alkalmasak legyenek a legújabb, önrávezető rendszerrel felszerelt rakéták hordozására, a közeljövőben várhatóan majd egy másik rögzítési pontot is kialakítanak a törzs tetején.

Törpe pókdroid

Magasság: 2,1 m
Fegyverzet: 1 db 45 mm-es lézerágyú

A béke és világosság felett őrködő Jedi lovagok rendje még a Köztársaság utolsó évtizedeiben is akkora hatalommal bírt, hogy képes volt elsöpörni minden, az egyesített nagy ármádia létrehozására irányuló kezdeményezést. Ám ahogy teltek az évek úgy fogytak a Jedik és velük a régóta fennálló; az egyre korruptabbá váló Szenátussal szembehelyezkedő hatalom is lassan semmivé lett. A csillagok sorsát irányító szálak; minden akaratuk ellenére kicsúsztak a kezükből. A nagy demokrácia utolsó éveiben teljesen megváltoztak a játékszabályok. Most űzött vaddá vált az egykor büszke vadász és recsegve-ropogva lassan kifordult négy sarkából a régi világ. A háttérben kicserélődtek a szereplők és az egyre növekvő sötét fellegek árnyékában senkinek sem tűnt fel, hogy a színfalak mögött már egy új előadás próbái zajlanak. Bár a törvények tiltották a magánhadseregek felállítását a helyi hatalmasságok a Galaxis szinte minden pontján, már réges-régen létrehozták a maguk kis helyi milíciáját. Ez idáig azonban valódi, igazán hatékony ütőerővel rendelkező hadsereg kiállítására még nem volt példa. A valóság azonban nem olyan rózsaszín, mint a köd némely rövidlátó, naiv szenátor szemén. A Galaxist átszövő zűrzavar közepette ugyanis senkinek sem tűnt fel, hogy a hatalom ittas, kapzsiságuktól elvakult, tőkeerős pénzügyi és kereskedelmi szervezetek az utolsó évtizedben sorra, mind felállították a maguk hadseregét. Bár ezek a fegyveres alakulatok többségükben csak korlátozott stratégiai erővel bírtak, voltak köztük valódi szörnyetegek is.

Igaz, hogy a Kereskedőtestület törpe pókdroidja első látásra kicsit komikus, nagy szemű, négylábú, mechanikus Pinokkiónak tűnik, ám a beépített 45 mm-es centrális lézerágyújának torkolattüzében már egészen másképp csillognak a harci droid hatalmas, vörös fotoreceptorai. A Shu Mai vezette Kereskedőtestület droidhadserege egyike a hét legnagyobb "Köztársaságon kívüli" kereskedelmi és iparszervezetek által létrehozott törvénytelen fegyveres erőknek. Ez a szervezet tartja kezében a Galaxis legnagyobb és egyben legjövedelmezőbb nyersanyag kitermelő helyeit. A hatalmas szárazföldi, víz alatti és légköri lelőhelyek tulajdonosaként évről-évre egyre nagyobb bevételekhez jut. A Testület által kinézett szűz területek tulajdonjogáért folytatott versenytárgyalások általában gyorsan befejeződnek. Vér és acél. Legtöbbször már a felvonuló harci droidok hatalmas seregének puszta látványa is meggyőzi még a legmakacsabb üzleti partnert is. Ám ha mégsem, akkor egészen biztos, hogy a sugárfegyverek torkolattüzének villódzó fényében végül, vérvörös pecsét szentesíti a szerződést.

A törpe pókdroidok feladata elsősorban nem a rombolás és pusztítás, hanem a kutatás. Ezeket a 2 m magas kis szerkezeteket abból a célból hozták létre, hogy képesek legyenek a bányák szűk járataiban is biztonságosan és hatékonyan mozogni. Gyakran előfordul, hogy a bérlők megpróbálják elsumákolni a horribilis összegű bányadíjak, valamint a legkülönfélébb adók befizetését és végrehajtóik elől a szűk tárnák valamelyikében keresnek menedéket. Ezek a kisméretű robotok képesek behatolni a szövevényes alagutak labirintusába és felkutatni az ott rejtőzködő célszemélyeket. A felderítésben elsősorban a két hatalmas infravörös fotoreceptora vezeti a droidot. Ezek a látószervek a bányajáratok teljes sötétségében is jól láthatóvá teszik a célt. A két infravörös fotoreceptoron túl a felderítést és célkutatást a félgömb alakú koponya tetején elhelyezett besugárzás-vevő antenna segíti. Az érzékelők által begyűjtött adatokat egy programprioritásos, de egyébként vezérlés független, önálló kiértékelésre képes elektronikus agy dolgozza fel. Ez azt jelenti, hogy a küldetések kezdetén a robotot egy törzsprogrammal látják el, ami meghatározza a végrehajtandó feladatokat, ám azután a bevetés alatt felmerülő esetleges problémákat a droid saját maga oldja meg. Ez sokkal biztonságosabb és célravezetőbb, mint a rendkívül sérülékeny, állandó központi irányítással működtetett harci egységek bevetése.

A törpe pókdroidokat csak egyetlen fegyverrel szerelték fel. Ám ez a 45 mm-es nehéz lézerágyú akkora nyers tűzerőt biztosít a kis harci robot számára, ami még egy vadászgép fedélzetén is megállná a helyét. A centrális lézerágyú tűzvezetését az infravörös fotoreceptorok közé integrált, kisméretű lézeres távolságmérő és a megjelölő célkereső segítik. Így szinte 100%-os találati pontosság érhető el. Az ágyú fel és le 20, míg körbe a fejjel együtt 360 fokban mozgatható. A tűzzóna holttere ezáltal elhanyagolhatóvá vált. A fegyverzet és a meghajtórendszer energiaellátásáról egy az apró törzsbe integrált könnyű, kompakt reaktor gondoskodik. A kis szervomotorokkal és hidraulikus nyomórudakkal vezérelt lábak, a legzordabb terepviszonyok között is rendkívüli mozgékonyságot biztosítanak a pókdroid számára. A gömbizületeken mozgó lábtagok teljesen szétterpeszthetőek vagy akár a fej alá is behúzhatóak. Ebben a pozícióban a robot magassága mintegy 3 méterre nő. A széles, csúszós talajon kiereszthető karmokkal felszerelt talpak még az ingoványos, mocsaras területeken is lehetővé teszik; az egyébként könnyű gépezet biztonságos mozgását. A viszonylag gyors helyváltoztatási képesség megteremtése miatt, a kis önsúly elérése a tervezés során nagyon fontos szempont volt. Emiatt azonban a robot passzív védelmét biztosító nehéz páncéllemezeket elhagyták. Helyette olyan burkoló anyagokat választottak amelyek már önmagukban is képesek ellenállni a káros mechanikai behatásoknak és bizonyos mértékben még a kis- és közepes tűzerejű sugárfegyverek energiáját is el tudják vezetni. A komolyabb páncélvédelem és az erőtér-generátor hiánya miatt azonban, a főbb rendszereket jócskán túlbiztosították. Általában mindegyiket két- vagy háromkörös biztonsági megoldással építették.

Sorozatvető droid

• Fegyverzet: 30 db nem irányított föld-föld rakéta;
• 20 db önrávezető vagy lézerirányítású föld-levegő illetve föld-föld rakéta

A Galaxis; gazdasági életet működtető, csillagrendszereket átszövő, bonyolult pénzkeringésének ütőerén évszázadok óta csupán néhány ősi bankárcsalád tartja rajta a kezét. Háromszáz éve már, hogy e családok felismerve önös és közös érdekeiket, megalapították véd- és dacszövetségüket. Az Intergalaktikus Bank Klán az azóta eltelt századok alatt a Galaxis legnagyobb és legerősebb pénzügyekkel foglalkozó szervezetévé fejlődött. A Klán monopolhelyzetéből adódóan mára ügyfeleinek száma szinte végtelenné vált. A kis- és közepes vállalkozásoktól kezdve a legnagyobb vállalatóriásokig így vagy úgy szinte minden cég kapcsolatba került már e pénzintézettel. San Hill, az igazgatótanács elnöke sokszor és szívesen hangoztatja cége ügyfélközpontú szemléletét, ám a nyájas bankvezér maszkja alatt egy pardont nem ismerő, kőkemény üzletember rejtőzik. Persze a Klán a kisebb és kevésbé jól jövedelmező vállalkozások számára is kínál kedvező kamatozású kölcsönöket, a hitelkérelmek elbírálásánál mégis a biztos fizetőképesség az elsődleges szempont. A Bank legszívesebben látott, állandó elsőbbséget élvező ügyfelei éppen ezért a legnagyobb, leggazdagabb kereskedelmi és iparszervezetek. Az olyan túlköltekező mamut vállalatok, mint a Kereskedelmi Szövetség vagy a Techno Unió különösen kedves, visszatérő ügyfélnek számítanak és San Hill legnagyobb örömére ezek a megacégek mostanában bizony egymásnak adják a kilincset a Klán Muunilinsti székhelyén. A Köztársaságon belül egyre inkább eluralkodó káosz jótékonyan hat a gazdaság egyes szektorainak működésére, melyek szinte szomjazzák az újabb és újabb tőke injekciókat. Háború készülődik. A hadi- és nehézipar termelése az utóbbi öt évben szinte megtriplázódott. A Szeparatisták már nyíltan fegyverkeznek és nem kérdéses, hogy ha az első ágyúlövés eldördül a Független Rendszerek Szövetsége egy emberként áll majd mögéjük. Ilyen nyomás alatt a Köztársaság sem tehet mást, mint hogy felveszi az arcába vágott kesztyűt és megpróbál kiállni évezredes demokráciájának intézményei mellett. Bár a háborús készülődésben a Bank Klán nyilvánosan a Szeparatisták mellé állt, ha üzleti érdekei úgy kívánják San Hill minden bizonnyal a Köztársaság számára is jóvá hagyja majd  különösen kedvező kamatozású kölcsönjeinek folyósítását.

A sorozatvető droidok hadrendbe állításának eredeti célja a Bank érdekvédelmének biztosítása volt. A Klán igazgatótanácsa úgy vélte, hogy e droidok rakétáinak tűzereje kellő és elégséges nyomatékot adhat fizetési felszólításaik szigorú hangvételének. Kicsit ironikus hogy, most a Szeparatisták soraiban egymással vállvetve küzdő pusztító droid seregek, egy más időben más helyen egymással farkasszemet nézve, ugrásra készen várták gazdáik tűzparancsát. Ha tehetnék, a Kereskedelmi Szövetség droidjai erről sokat tudnának mesélni. A gyakran igen magas összegű kölcsönöket felvevő sunyi neimoidai szervezet vezetői bizony nem egyszer megkéstek a hitelek törlesztő részleteinek folyósításával, ami tényre finoman aztán éppen ezek; a most velük egy oldalon felsorakozott, sorozatvető harci gépek hívták fel a figyelmüket. Ma ilyen a világ. Hamis és rideg a valóság. Nem is csoda, ha a Galaxis jövőjét arctalan, sötét démonok cinkelt kártyákból jósolják. Az Intergalaktikus Bank Klán sorozatvető droidjai nem túl bonyolult szerkezetek. A nagykerekű harci gépek tulajdonképpen nem többek, mint egyszerű, mobil rakétakilövő állások. Az igazgatótanács tagjai nem kívántak túl sok pénzt költeni, a maguk között eufemisztikusan csak  Értékpapír Részlegként emlegetett droidhadsereg létrehozására. A robotokat egy azóta már felszámolt hadiipari cég készítette, kölcsöntartozásai egy részének elengedése fejében. Bár a Klán harci gépei felépítésüket tekintve tényleg egyszerű, de annál hatékonyabb szerkezetek. Megtakarítva a bonyolult gyártási technológiát igénylő drága, önálló kiértékelésre képes, egyedi fedélzeti irányító rendszer kifejlesztését, ezek a gépek központi irányítás alatt állnak. Agyuk nem képes független gondolkodásra, vezérlésüket a Klán anyahajóira telepített parancsközpont végzi. Ez a megoldás sokkal sérülékenyebb és az együttműködő harci egységek összehangolt és gyors manőverezését sem teszi lehetővé, viszont tény, hogy sokkal olcsóbb, mint a független rendszervezérlés. A parancsközpont vezérlőjeleit egy, az apró központi testben elhelyezett antenna veszi. A kommunikáció a robot és a vezérlés között kétirányú, hiszen a végrehajtott manőverekről a gép visszaigazolást is küld. Az aktuális terepviszonyokról és az ellenséges alakulatok mozgásáról egyetlen nagylátószögű fotoreceptor ad tájékoztatást. A sorozatvető droidcsapatok mozgását e műszer jelei alapján irányítják. Nagylátószög ide vagy oda, egy bonyolultabb harci helyzetben bizony sok problémát jelenthet ez a fajta közvetett vezérlés.

No de e harci gépek kifejlesztésének lényege nem is az önálló gondolkodásra való képesség, hanem a megfélemlítés volt. A tervezők szándékosan nem törekedtek az okos gép létrehozására, az ő céljuk a testre rögzíthető okos fegyverek kifejlesztése volt. A droid fő feladata tulajdonképpen csak e fegyverek hordozása, hisz a lényegi munkát tervezőik szándéka szerint, majd úgyis az okos rakéták végzik. A robot testén két rögzítési pontot alakítottak ki. Ezekre a küldetés céljától függően többfajta rakétafegyverzet szerelhető. A legegyszerűbb függesztmények a nem irányított,  buta föld-föld rakéták. Ezekből rögzítési pontonként 15-15 tárazható. A robbanótöltetek célravezetését a fej bal oldalán integrált lézeres távolságmérő segíti, ennek adatai alapján határozzák meg a rakéták röppályáját. Ezek bizony elég pontatlan fegyverek, hatékonyságuk csak a célra indított rakéták számának emelésével növelhető. Pontatlanságukon kívül van egy másik gyenge pontjuk is. Nevezetesen, hogy e rakéták hajtóműve már messziről is jól látható, fekete füstöt bocsát ki magából, ami megkönnyíti a mobil célobjektumok kitérő manőverezését. Ezért általában csak épületek vagy egyéb fix célok ellen alkalmazzák e fegyvereket. Az okos rakétákból rögzítési pontonként csupán 10-10 tárazható. A Klán robotseregének fejlesztett un. HARM rakéták a jelenleg rendszerben lévő legmodernebb fegyverek közé tartoznak. Ezek a nagy sebességű, lokátor romboló töltetek nagyon pontos, félelmetes pusztító erővel bíró eszközök. Nem igényelnek célmegvilágítást, az ellenséges támadó lokátor sugárzásának nyomvonalán repülve, saját magukat vezetik áldozatukra. Két változatuk is létezik, aszerint, hogy hajtóművüket és önrávezető rendszerüket földi vagy légi célokon üzemeltetett lokátorok elleni bevetésre optimalizálták. Az ilyen rendszerrel nem rendelkező rakéták célravezetését a robot központi testének jobb oldalán elhelyezett lézeres célmegjelölő végzi. A lézervezérlésű rakéták a célmegjelölő által megvilágított céltárgyról visszaverődő irányfény alapján repülnek. Ezek egyetlen gyenge pontja, hogy a megjelölő lézersugarat folyamatosan a célon kell tartani, egészen a becsapódásig. Ha közben a hordozót kilövik, az irányfényt vesztett rakéta nem talál.

A sorozatvető droidokat nem szerelték fel pajzsgenerátorral. Bár a központi testet páncélozták, az ilyen passzív védelmi megoldás manapság, a nagy energiájú sugár- és repeszhatású támadó fegyverek ellen vajmi keveset ér. A robot egyetlen esélye, ha az ellenséges tűznek szembe állva, mindig a legkisebb felületét mutatja. A sorozatvető jellegzetes sziluettjét hatalmas, négy méter átmérőjű kerékgyűrűi adják. E kerekek meghajtását oldalanként két-két darab szekvenciális elektromágneses hajtómű biztosítja. A hajtóműgondolák által gerjesztett mágneses térben forgó kerekek rendkívül gyors haladást tesznek lehetővé. Mivel a futóműnek nincs belső szerkezeti súrlódása, az egyetlen ellenállás csupán a futófelületeken keletkezik. Bár a sebesség fokozásának jót tesz a viszonylag keskeny futófelület, ám a nagy gyűrűk emiatt nem alkalmasak a lágy, ingoványos területen való mozgásra. A kerekek által felvett, talaj okozta rezgésektől a testmagot hidraulikus támaszelemek függetlenítik. Ezek a karok határozzák meg a futóművek vertikális dőlésszögét is. Sajnos e tartóelemek több szempontból is a rendszer legsérülékenyebb részei. Egyrészt ezeken keresztül kapja a hajtómű a test alsó részén elhelyezett reaktorból a működéséhez szükséges energiát. Ha egy jól célzott lövéssel megsérül ez a kapcsolat, a robot mozgásképtelenné válik. Másrészt a manőverezés során állandó igénybevételnek van kitéve, így nagy az elhasználódásból eredő meghibásodás esélye. Ennek tetejébe ráadásul nélkülöz minden páncélvédelmet is. Nem csoda ha a Bank Klán seregeivel szemben álló ellenséges tüzérek célkeresztjében leginkább e támaszkarok láthatók.

Tri-Droid

A tri-droid a Techno Unió egyik legújabb és legmodernebb fejlesztése lett a Klón Háborúk időszakában. Legunkább a szorult helyzetekben vetették be ezeket a kyborg szörnyeket. Így például az Intergalaktikus Bank Klán által irányított Mygeeton, ahol Ki-Adi-Mundi mester és Bacara klónparancsnok vezetésével a köztársasági klón hadsereg egyre szorította vissza a szeparatista droidokat. Ám a tri-droidok megjelenésével a klónok előretörése megtört egy ideig, és jóval vontatottan haladt a támadás. Kialakult az állóháború.

A tri-droid 3,7 méter magas, így általában minden droid és lény fölé magaslik és kerekedik. Leginkább egy pókra hasonlít, egy gömbölyded feje van, és négy lába, ezekkel iszonyú gyorsan tud mozogni. A fej és a lábak találkozásánál pusztító ágyúk vannak felszerelve, ezekből nagyon erős és hatásfokú lézersugár lővelődik ki, hogy cafatokká lője az ellenséget. A tri-droid igazából egy nagyobb változata az inkább Utapaun bevetett octuptarra-droidnak, és sokkal veszélyesebb "rokonánál".

A tri-droidot digitális-modellek segítségével hozták létre.

Crab-droid

Epizódszerep: III. rész

Magasság: 150 cm
Fegyverzet: 2 könnyű iker lézerágyú, víz/iszapsugár fecskendező,
gyenge teljesítményű védőbuborék kézi fegyverek ellen
Gyártó: Techno Unió
Sebesség: 40 km/h

Ezeket a droidokat inkább felderítésre, semmint csatában való részvételre tervezték. Fürgesége miatt gyorsan tör előre bármilyen terepen. Csatákban csak az első hullámokban láthatjuk néha, de akkor is csak a gyors előrenyomulás érdekében vetik be őket. egyetlen fegyverük a két darab iker lézer, amikből az egyik a hátán, másik a hasán helyezkedik el. Furcsa mód víz szivattyút is van rajta, de ezt külön kell rá szerelni,és csak szélsősőges terepviszonyoknál szokta használni. Utolsó fegyvere a pajzs, amely apró védőbuborékkal látja el, de csak a kézifegyverek ellen jó.

h

Egy alacsony antennából kapja a parancsokat ami a fején helyezkedik el. A lábain lévő barna páncélzat is a védelmet szolgálja, de nem olyan hatásos mint a pajzs. Gyengéje, ha ráugranak, vagy felülről lőnek rá, mert bár testét vízszintesen 360 fokban mozgatni, de függőlegesen ez a szám 20-ra csökken. A háború vége felé egyre többet lehetett látni őket a csatákban.   A pókdroidok közül ezekből készült a legtöbb darab az egész háború folyamán, mert ők voltak a legkisebbek, és a legolcsóbbak. Pajzsgenerátora a teste alatt helyezkedik el, így szinte lehetetlen eltalálni. Saját energiaforrásuk nincs, ezért feltöltés nélkül kb. 48 órát bírnak ki. Octuparra-Droid Epizódszerep: III.rész Magasság: 360 cm Fegyverzet: 3 db lézerágyú Gyártó: Techno Unió Max. Sebesség: 10 km/h Ezt a típust a filmben csak néhány másodpercre láthatjuk az Utapau-n. Nem sokkal a háború befejezése előtt gördült le a futószallagról, és már csak néhány csatában tudott szerepelni. Egyszerű vasból készült, ígyhát nem volt túl drága. Védelmére csak a burkolata szolgál. Fejét 360 fokban tudja mozgatni, és 3 lézerágyú mered ki belőle három irányba, így egyszerre több felé is tud lőni. Fején összesen 6 érzékelő szem van, azok segítségével tud célozni. 3 lábbal rendlkezik. Lábai csak a szilárd talajon állnak meg, mert bármilyen más területen eldőlnek vagy elsüllyednek. Vezérlőegységét a fejébe helyezték. Nagyon lomha droid, végsebessége 10 km/h. Mozgását a nehéz feje is lassítja. Magassága 360 cm, amivel jóval kimagaslik a többi droid közül, de a tri-droid így is magasabb nála 10 centivel. Fejében van a generátor, ami az energiát adja neki, és mivel ez termeli az energiát, csak nagyon ritkán kell tölteni. Ezt is felderítőnek tervezték, de a lassúsága, és az állóképessége miatt inkább csatában alkalazták. Fegyverzete miatt csak a gyalogsággal tudta felvenni a harcot. Fölfelé 45 fokos szökben képes lőni, így a vadászgépek ellen is lehet alkalmazni. Páncélozott Droid Tank Epizódszerep: III. rész Magasság: 5 m 20 cm Fegyverzet: 2 lézerágyú, 2 ionágyú Gyártó: Társasági Szövetség Ez a páncélozott tank volt a Társasági Szövetség legjobb beruházása a háborúban, ez az 5 méter magas jármű kétéltű, így a vízen ugyan olyan jól közlekedik, mint a szárazföldön. Oldalain 8 rohamdroid fér el (mindkét oldalon 4-4), bár vannak rajta antennák, mégis egy pilótadroid irányítja. Lánctalpai miatt a mocsaras és ingoványos talajon is jól mozog. Valamint hátuljára lehet egy utánfutót is szerelni, amivel képes akár 50 rohamdroidot maga után húzni. A tank infravörös szemeivel képes a pilóta érzékelni a külvilágot. Három lánctalpa van, egy nagy, ami körülveszi az egész testet, és két kicsi, amik az oldalán lévő (droid)állványok alatt helyezkednek el. Lézerlövedékei szétszóródnak a kilövés pillanatában, mondhatnánk, hogy sörétesek. Az ionágyú gyenge ionsugarat bocsát ki, ami bár nem olyan erős mint egy-egy hajóé, de egy másik járművel azért képes elbánni. Fegyverzete ellenére akár néhány jól irányzott nehézlöveggel is ki lehet lőni, ugyanis páncélzata alig 2 centi vastag. Semmilyen festés nem található rajta. Van egy pár gyengéje: -Ha leszakdnak a szemei, akkor a pilóta nem fog kilátni, és így nem tud kormányozni. -Ha a lánctalp megsérül, vagy leszakad, nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tud megmozdulni -Ha fölé kerül valami,akkor az könnyen le tudja szedni (lásd: crab droid).   Ezek a tankok nagy szerepet játszottak a kashyyyk-i ütközetben, és bár nem rajtuk múlt a csata elvesztése, mégis nagy sikereket értek el a harcban. Utolsó bevetésük is ez a csata volt. Később a Birodalom beolvasztotta az összeset, így gyorsan eltűntek a színről.